No, hát itt van még egy "süti", ami valójában nem is az, mert nem kell sütni. Illetve de, de ezt már megtette valaki más helyettünk. :) Merthogy az egész alapja a kis kör alakú babapiskóta.

Ezt a receptet még otthonról hoztam, egész pontosan Édesanyám szomszédja, Kati néni hozta be a köztudatba nálunk.A süti nekem ízvilágában egy kicsit a "Schoko Bananen" nevű édességre hajaz, amiben persze nincs piskóta, viszont banán sem, csak valami hasonló ízű cucc. De valahogy beleszerettem.

De mivel nagyon finom, nagyon negyszerű és nagyon gyorsan elkészül, ráadásul jól el lehet foglalkoztatni vele egy (vagy adott esetben több) kiskorút a konyhában, nagy családi kedvenc lett.

A képek között találtok 1-2, az enyémektől sokkal szebb fotót, amik már több, mint 4 éve készültek. Egy nagyon kedves ismerősöm, Egyed Melinda, a Simply (a)more tulajdonosa követte el azokat egy vidám délutánon. Remélem, nem szedi le a fejemet, amiért megmutatok belőle párat itt is. :)

De lássuk a "receptet"!

A csokis keksz azért jó, mert jó. :) Ehhez képest a narancsos csokis keksz meg azért, mert még jobb... ;)

És tényleg! Ez a narancsos, csokidarabos keksz valahogy karácsony környékére tekeredett be, máskor valahogy nem sütjük, pedig iszonyúan egyszerű és nagyon finom.

Idén az első adagot a lányom osztályának mai karácsonyi bulijára sütöttem, de gyanítom, előkerül még ez a süti az ünnepek körül / alatt. :)

Talán azért lett karácsonyi, mert narancsos. És azt ugye tudjuk, hogy a narancsos étcsoki valami iszonyatosan finom... :) De az is lehet, hogy azért lett karácsonyi, mert pár éve Zsu barátnőmtől karácsony előtt oroztam el a receptet, miután a Facebook-on megláttam a frissen kisült kekszekről készült képet. :) Ő is úgy kapta a receptet, állítólag valamilyen Kamill nevű emberkétől. De nem is lényeges, a fontos, hogy nagyon-nagyon-nagyon egyszerű és minimum ennyire finom! ;)

Tegnap nem volt edzése a kisasszonynak és azt mondta: süssünk valamit! Kapóra jött, mert ki kellett találnom valamit, "etetni kell a blogot"... :) Nem gondoltam (és szerintem Ildikó sem), hogy azért melós ez a majd' mindennap egy poszt típusú blogolás, még akkor is, ha ketten szinte felváltva posztolunk. :)

Én eredetileg nem muffint akartam (nem árulom el, mint, majd megtudjátok hamarosan... ;) ) sütni, de a kisasszony mindenképpen mini muffint akart sütni. Hát, akkor legyen. Több verziót is felsoroltam Neki, Ő végül ezt a csokis, narancsos, banános verziót pécézte ki magának. És segített is mindenben! :)

Na jó, persze muffin egymillió féle van, muffint bárki tud sütni. De a lánykám döntése mellett szóljon, hogy ez az "eszement" ízkavalkád eléggé "odacsap", a naranccsal és a banánnal olyan igazi karácsonyváró móka.

És tényleg! A végeredmény ízben is, "dizájnban" is meggyőző lett. A mini muffin annyira aranyos, egy falat az egész, sokkal jobban átsül és egyébként is: C-U-K-I-I-I-I-I-I... ;) Mellette persze csináltunk egy adag normál méretűt is, mert emberszabású mennyiséget picikből kisütni nagyon nagy büntetés... ;)

Kedves Olvasó!  A csokoládé azért jó, mert nem lehet megunni...

most egy olyan sütemény következik, aminek biztosan nem tudsz majd ellenállni. Miért is? mert csokis, mert finom és mert egyszerű elkészíteni. Én már többször megsütöttem, legutóbb -párom- Kepe Zoli vitte be a Sony-hoz itt Svájcban. A főnöke csak annyit mondott, hogy "csókoltat", szóval motivált lettem megosztani Veletek.

Ízleljétek, kóstoljátok és vigyétek vendégségbe, mert tökéletes Mennyei választás a csokitorták között...