Őszinte leszek: ez most egy nagyon, de nagyon kendőzetlen poszt lesz. :)

Ez - a mézeskalács miatt leginkább karácsonyi - torta tényleg gyönyörű, az ízek nagyon egyben vannak, olyanná alakítod, amilyenné akarod.

VISZONT! Viszont magabiztosan kell tudnod frankó piskótát sütnöd - ami rám sajnos nem jellemző - és egy kicsit kísérletezős is a poszt. (Ha elbénázod a piskótát, süthetsz kettőt ahhoz, hogy 1 normális tortád legyen. Ne feledd én szóltam!!! :D )

Alapvetően nem szeretek egy csomó időt eltölteni a konyhában, a receptjeim jó része is gyors, egyszerű és könnyen elkészíthető. Na, ez a recept nem ebben a ligában játszik... :)

Ha a mézeskalács sütéshez nincs kedved vagy nem szereted, simán megúszósra veheted ezt a részt. :) Ha az eredeti svéd lingonsylt-t (vörösáfonya lekvárt) akarod használni, úgyis menned kell az IKEA-ba. Akkor meg már miért ne vennél egy adag gyömbéres kekszet is? Azzal is helyettesítheted a mézeskalácsot.

A torta története egyébként tanulságos. (Ha a sztori nem érdekel, kattints a TOVÁBB feliratra vagy tekerj a hozzávalókig.)

Történt ugyanis 2-3 hete, hogy belefutottam egy jelenleg a kies Svédiában élő hajdani kolléganőm Facebook-os sztorijába, amiben egy iszonyatosan szép torta volt látható - ez volt az a torta. Azon nyomban kértem Tőle a receptet, amit úgy fél nap alatt meg is kaptam Tőle. (Akkor még azt hittem, pikk-pakk megcsinálom majd a receptet és nekem is lesz karácsonyra egy ilyen csoda tortám. Mondjuk végül lett is. De hát erre mondják, hogy "Ember tervez, Isten végez." meg hogy "Ahány ház, annyi szokás." :) )

Hogy miért írom ezt? Ha közös jóbarátunk, a Google keresőjébe bemásolod a "pepparkakstårta" keresőszót, megtalálod az eredeti receptet. Nyilván svédül. :D És nyilván sokkal szebb képekkel, hiszen végülis valami helyi mestercukrász csinálta. Állítólag az idei szezon divat tortája a svédeknél. No és persze szinte tök más hozzávalókkal, tök más recepttel, stb. Természetesen utólag kerestem rá magam is... :) Aztán kicsit elgondolkozva rájöttem, hogy Heni - ahogy én is számtalanszor megteszem - minden bizonnyal saját maga mókolta meg a receptet, a saját ízlésére, szokásaira szabta. :)

Mindenesetre - a leplezetlen, kendőzetlen őszinteség jegyében - kevés sütivel bajlódtam ennyit. Elsősorban természetesen a piskóta miatt, amit máig gyűlölök és ezen recept kapcsán se lettünk barátok. :) A piskótát pl. 2x sütöttem meg egymás után, a 2 sütésből lett annyi használható "piskótalap", hogy a képeken látható alkotást összehozzam. :) De ha Te nagy piskóta mágus vagy, nincs gond, Neked elsőre is összejön majd egy szép, magas piskóta. :)

De lássuk a lényeget végre, miből és hogyan lehet ilyen jóképű tortát varázsolni. Ha van időd és türelmed, még odakerülhet az asztalra Szenteste, vacsora után. :)

Karácsony előtt sütöttem meg először, illetve most Sebi szülinapjára a suliba ezt a pattogós csokis csodát. Sok lesz belőle, és eláll pár napig ... Kívül ropogós, belül lágy és nagyon csokis:)

Imádjuk a csokis kis bűnözéseket, hát szeressétek Ti is!

Ha már Halloween körül járunk, kell egy kis aktuális. Ebben az sem gátol meg, hogy nem otthon, hanem "itthon" vagyunk a szüleimnél látogatóban. ;) Sőt, éltem az alkalommal, hogy a szomszédasszony szintén itthon lévő unokáját, Lucát is befogjuk egy kis munkába, aki mellesleg szakácsnak tanul. ;) Lucát egyébként hamarosan vendégként üdvözölhetjük majd, van egy nagyon klassz sütije, amit reményeim szerint együtt csinálunk meg. Rövidesen azzal is találkozhattok. :)

De a mai receptre visszatérve: legyen ez most egy tényleg "rémesen" egyszerű, akár egész kicsi, 3-4 éves gyerekekkel is összerakható édesség, amit sütni se kell, csak összegyúrni, formázni, díszíteni és megenni. :)

Ez tulajdonképpen nem más, mint egy pókformára elkészített kókuszgolyó. Ezért lett a recept neve kókuszpók, amit a kiskuktám találta ki, így ezügyben övé a dicsőség. ;)

Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de én mániákus fémdoboz gyűjtögető vagyok. Mint a Gombóc Artúr.... van kerek- és négyzet alakú, kis- és nagy, meg hatalmas. Színes, márkázott és a Karácsonyi...fémdobozom.

Ez a jó szokásom még a Kraftos időszakomra vezethető vissza... de akkor még nem sütöttem, csak édességek között dolgoztam. Hát, valami azét mégis ragadt rám:)