No, hát itt van még egy "süti", ami valójában nem is az, mert nem kell sütni. Illetve de, de ezt már megtette valaki más helyettünk. :) Merthogy az egész alapja a kis kör alakú babapiskóta.

Ezt a receptet még otthonról hoztam, egész pontosan Édesanyám szomszédja, Kati néni hozta be a köztudatba nálunk.A süti nekem ízvilágában egy kicsit a "Schoko Bananen" nevű édességre hajaz, amiben persze nincs piskóta, viszont banán sem, csak valami hasonló ízű cucc. De valahogy beleszerettem.

De mivel nagyon finom, nagyon negyszerű és nagyon gyorsan elkészül, ráadásul jól el lehet foglalkoztatni vele egy (vagy adott esetben több) kiskorút a konyhában, nagy családi kedvenc lett.

A képek között találtok 1-2, az enyémektől sokkal szebb fotót, amik már több, mint 4 éve készültek. Egy nagyon kedves ismerősöm, Egyed Melinda, a Simply (a)more tulajdonosa követte el azokat egy vidám délutánon. Remélem, nem szedi le a fejemet, amiért megmutatok belőle párat itt is. :)

De lássuk a "receptet"!

Cantuccini... Ha valaki ismeri, kóstolta, tudja és sosem feledi. Ropogós, omlós, kicsit száraz, nagyon finom olasz mandulás keksz, ami általában nem olcsó, mégis egy jó olasz kávézóban olykor ellenállhatatlan vágyat érez az ember, hogy egy finom latte macchiatot úgy fogyassszon el, hogy a kekszet belemártogatja vagy akár a tejhabot a keksz szeletekkel kanalazza ki. És hát mi más lehet a keksz eredeti származási helye, mint Toszkána, amit nagyképűen nevezhetnénk akár az olaszok Káli-medencéjének is. ;)

A keksz alapja tulajdonképpen egy elég egyszerű történet: finomliszt, tojás, cukor, vaj és innentől lehet szabadon megvadulni. Ez is olyan, mint a muffin vagy a cookie műfaj: ahány ház, annyi szokás, annyi recept, stb. Vannak, akik mindenféle dolgokkal turbózzák már az alaptésztát is: fahéjjal, gyömbérrel, ánizzsal, mézzel vagy akár 1-2 korty desszertborral, de ezeket mindenkinek a maga fantáziájára bízzuk.

A legelterjedtebb változata a mandulás, de létezik csoki, narancsos, mazsolás, áfonyás, fügés vagy bármilyen egyéb aszalt gyümölcsös ill. ezek tetszőlegesen őrült kombinációi is.

A mi receptünk egy kicsit "kímélőbb", én ugyanis a liszt egy részét zabpehellyel váltottam ki. Az egészet nem mertem még, de lehet, hogy egyszer megpróbálom. Ha valaki megteszi és jól sikerül, legyen olyan jó, hogy a Facebook-oldalunkon erre a receptre mutató posztunknál megírja ezt nekünk és esetleg csatol 1-2 képet... :)

A keksz "trükkje" alapvetően az elkészítésben van és persze mint mindig, a jó minőségű alapanyagokban. Mutatom, hogyan:

A csokis keksz azért jó, mert jó. :) Ehhez képest a narancsos csokis keksz meg azért, mert még jobb... ;)

És tényleg! Ez a narancsos, csokidarabos keksz valahogy karácsony környékére tekeredett be, máskor valahogy nem sütjük, pedig iszonyúan egyszerű és nagyon finom.

Idén az első adagot a lányom osztályának mai karácsonyi bulijára sütöttem, de gyanítom, előkerül még ez a süti az ünnepek körül / alatt. :)

Talán azért lett karácsonyi, mert narancsos. És azt ugye tudjuk, hogy a narancsos étcsoki valami iszonyatosan finom... :) De az is lehet, hogy azért lett karácsonyi, mert pár éve Zsu barátnőmtől karácsony előtt oroztam el a receptet, miután a Facebook-on megláttam a frissen kisült kekszekről készült képet. :) Ő is úgy kapta a receptet, állítólag valamilyen Kamill nevű emberkétől. De nem is lényeges, a fontos, hogy nagyon-nagyon-nagyon egyszerű és minimum ennyire finom! ;)

Vannak joker kaják az ember életében, amik szinte bármikor bevethetők, ha nincs jobb ötleted. És ha ez a kaja még villámgyors és atom egyszerű is, akkor tényleg hamar be tud költözni a klasszik repertoárba. :)

Ilyen lett ez a tonhalas tortilla lepény is, amit évekkel ezelőtt Bea barátnőmtől lestem el. Ő ugyan capribogyóval csinálja, de én azt nem szeretem, így kipróbálam olivával, ami viszont hibátlan összhangban van a többi hozzávalóval. :)

Általában mindig van itthon egy csomag a szinte minden üzletben kapható tortilla lapokból, tonhal is akad, sajt is, olivabogyó is, hiszen az is jó ideig elvan a hűtőben felbontás után is. Már ha meg nem majszoljuk magában, ami velem olykor előfordul. :)

Szóval ehhez a tegnap esti vacsorához csak póréhagymáért kellett beugrani a boltba. Tudtam, hogy viszonylag későn fogunk hazaérni egy komolyabb főzőcskéhez, a lányom is fáradtnak tűnt, ahogy épp hoztam haza a félnapos barátnőzésből, de biztosra mentem. Tudtam, hogy ha ezt feldobom vacsoraként, azonnal igent mond majd. Így is lett... :D

Tegnap nem volt edzése a kisasszonynak és azt mondta: süssünk valamit! Kapóra jött, mert ki kellett találnom valamit, "etetni kell a blogot"... :) Nem gondoltam (és szerintem Ildikó sem), hogy azért melós ez a majd' mindennap egy poszt típusú blogolás, még akkor is, ha ketten szinte felváltva posztolunk. :)

Én eredetileg nem muffint akartam (nem árulom el, mint, majd megtudjátok hamarosan... ;) ) sütni, de a kisasszony mindenképpen mini muffint akart sütni. Hát, akkor legyen. Több verziót is felsoroltam Neki, Ő végül ezt a csokis, narancsos, banános verziót pécézte ki magának. És segített is mindenben! :)

Na jó, persze muffin egymillió féle van, muffint bárki tud sütni. De a lánykám döntése mellett szóljon, hogy ez az "eszement" ízkavalkád eléggé "odacsap", a naranccsal és a banánnal olyan igazi karácsonyváró móka.

És tényleg! A végeredmény ízben is, "dizájnban" is meggyőző lett. A mini muffin annyira aranyos, egy falat az egész, sokkal jobban átsül és egyébként is: C-U-K-I-I-I-I-I-I... ;) Mellette persze csináltunk egy adag normál méretűt is, mert emberszabású mennyiséget picikből kisütni nagyon nagy büntetés... ;)

No, ez a recept annyira egyszerű, hogy szinte elgondolkoztam, meg merjem-e osztani itt a blogon. De mivel nagy kedvenc, nagyon finom és tényleg rémesen egyszerű, hajrá! :)

Most nem nagyon havazik még, de már itt a december, szóval már jöhet a hópehely. Főleg, ha nutellás, mert azt ugye MINDENKI szereti. Legalábbis nem nagyon láttam még olyat, akinek ez ne jött volna be. ;)

Ez az a recept, amitől általában oda és vissza vannak a barátaim, ismerőseim, hogy hogy van hozzá türelmem, úristen, milyen nehéz ez, stb.

Mondjuk nem állítom, hogy ez síelő hasonlattal egy "szimpla kék pálya", inkább valahol a nehezített piros és a fekete pálya közé tenném. :) De az tény, hogy ha semmi kézügyességed nincs vagy épp nagyon feszült vagy, akkor ne kezdj bele, mert nagy eséllyel szét fog csapni az ideg... :D

Az azért nem egy egyszerű móka, ahogy a nyúlós kelttésztát kell a hasonlóan ragadós, nyúlós nutellával egyenletesen bekenni. Szóval csak erős idegzetűeknek ajánlom... ;)

De ha már ennyire elriasztottam mindenkit, lássuk a receptet. Annyira nem is nehéz, tényleg csak türelem kell hozzá.

Az étkezésükre, szénhidrát bevitelükre figyelő barátaink, ismerőseink számára olykor jelentkezünk egy kis "kímélővel" is, ami nem brutál tészta, cukor, nutella vagy bármi ilyesmi, "csak" egy kis könnyű, egyszerű, csirke vagy hal étel, esetleg saláta.

Ez a recept is így talált meg, egyszerűen tetszett, hogy egyszerűen és gyorsan hal is kerülhet a tányérra, különösebb flikk-flakk nélkül, ahogy azt mi, liszt&morzsások szeretjük. :)

Tudom, tudom, biztosan lesz köztetek olyan, aki majd fujjolni kezd a pangasiust olvasva. Semmi gond, valószínűleg más, kevésbé rossz PR-ral bírü hallal is működik, kipróbálhatjátok ezt pisztrángtól tonhalig majdnem mindennel. Kísérletezzetek, ha a pangasius nem jön be Nektek! Vagy bejön, de picit más ízre vágytok. :)

És most lássuk a receptet!

Bizonyára mindannyiótoknak van olyan receptetek, amit még nem nagyon ismert senki. Amolyan "családi kedvenc". Hát, nekem a tojásos kifli ilyen. Kóstoljátok meg a gyerekkorom egy kis morzsáját! :)

Az étel tényleg egyszerű, mint a faék, könnyen és gyorsan elkészíthető akár egy gyerek által is, nagyon olcsó és spórolós. Gyerekkoromban borzasztóan sokat ettem, anyai nagyanyám is és aztán otthon Édesanyám is számtalanszor sütött ilyet, de máig nem tudom megunni. A lányomnak is nagy kedvence lett az évek során, szerintem Ő is viszi majd tovább és átadja a saját gyerekeinek, mint a népdalokat és a népmeséket annak idején az elődeink. Legalábbis remélem, hogy így lesz. :)

A recept alapvetően abból a problémakörből indulhatott ki, hogy ha kicsit sok kiflit vettél pár napja a boltban és nem fogyott el, mit kezdj vele, miután a maradék már kicsit kiszáradt? Tudom, tudom, le lehet reszelni és finom, házi zsemlemorzsa (pontosabban kiflimorzsa) lesz belőle. Na és aki nem használ túl sok morzsát? [Csak liszt&morzsát? ;)] Nos, ha eltekintünk a száraz pékáru reszeléssel történő reciklikálásától, akkor csak pár tojás és egy kis fűszer kell, meg egy edény és máris kész a világ egyik legjobb reggelije: a tojásos kifli. Én ezt kicsit megbolondítottam és mi mással turbóztam fel, mint bazsalikommal... :)

Hogy mi van? Kifli és tojás? Akkor ez most bundás kifli? Háááát, végülis igen is meg nem is. De inkább nem! Ez nem bundás kifli, ez tojásos kifli! Vagy ha úgy tetszik, kiflis rántotta. Amolyan igazi "nem szép, de isteni" kaja. Mint anno a Chokito: Ronda és finom! ;)

Szóval a "recept", ami igazán nem is recept, csak 3-4 kézmozdulat. :)

A muffin jó dolog. Nagyon. De ki mondta, hogy csak édesen jó?

Na, hát ilyen gondolataim voltak, amikor úgy döntöttem, mi volna, ha csinálnék egy sós verziót is. És hogy vega barátaimra is gondoljak, azúttal kihagytam belőle a finom kis sonkát, pirított bacon-t vagy bármi ilyen földi mételyt. De valószínűleg húsosan is nagyon szuper lehet. ;)

Lássuk hát!