Cantuccini... Ha valaki ismeri, kóstolta, tudja és sosem feledi. Ropogós, omlós, kicsit száraz, nagyon finom olasz mandulás keksz, ami általában nem olcsó, mégis egy jó olasz kávézóban olykor ellenállhatatlan vágyat érez az ember, hogy egy finom latte macchiatot úgy fogyassszon el, hogy a kekszet belemártogatja vagy akár a tejhabot a keksz szeletekkel kanalazza ki. És hát mi más lehet a keksz eredeti származási helye, mint Toszkána, amit nagyképűen nevezhetnénk akár az olaszok Káli-medencéjének is. ;)
A keksz alapja tulajdonképpen egy elég egyszerű történet: finomliszt, tojás, cukor, vaj és innentől lehet szabadon megvadulni. Ez is olyan, mint a muffin vagy a cookie műfaj: ahány ház, annyi szokás, annyi recept, stb. Vannak, akik mindenféle dolgokkal turbózzák már az alaptésztát is: fahéjjal, gyömbérrel, ánizzsal, mézzel vagy akár 1-2 korty desszertborral, de ezeket mindenkinek a maga fantáziájára bízzuk.
A legelterjedtebb változata a mandulás, de létezik csoki, narancsos, mazsolás, áfonyás, fügés vagy bármilyen egyéb aszalt gyümölcsös ill. ezek tetszőlegesen őrült kombinációi is.
A mi receptünk egy kicsit "kímélőbb", én ugyanis a liszt egy részét zabpehellyel váltottam ki. Az egészet nem mertem még, de lehet, hogy egyszer megpróbálom. Ha valaki megteszi és jól sikerül, legyen olyan jó, hogy a Facebook-oldalunkon erre a receptre mutató posztunknál megírja ezt nekünk és esetleg csatol 1-2 képet... :)
A keksz "trükkje" alapvetően az elkészítésben van és persze mint mindig, a jó minőségű alapanyagokban. Mutatom, hogyan:
