Cantuccini... Ha valaki ismeri, kóstolta, tudja és sosem feledi. Ropogós, omlós, kicsit száraz, nagyon finom olasz mandulás keksz, ami általában nem olcsó, mégis egy jó olasz kávézóban olykor ellenállhatatlan vágyat érez az ember, hogy egy finom latte macchiatot úgy fogyassszon el, hogy a kekszet belemártogatja vagy akár a tejhabot a keksz szeletekkel kanalazza ki. És hát mi más lehet a keksz eredeti származási helye, mint Toszkána, amit nagyképűen nevezhetnénk akár az olaszok Káli-medencéjének is. ;)

A keksz alapja tulajdonképpen egy elég egyszerű történet: finomliszt, tojás, cukor, vaj és innentől lehet szabadon megvadulni. Ez is olyan, mint a muffin vagy a cookie műfaj: ahány ház, annyi szokás, annyi recept, stb. Vannak, akik mindenféle dolgokkal turbózzák már az alaptésztát is: fahéjjal, gyömbérrel, ánizzsal, mézzel vagy akár 1-2 korty desszertborral, de ezeket mindenkinek a maga fantáziájára bízzuk.

A legelterjedtebb változata a mandulás, de létezik csoki, narancsos, mazsolás, áfonyás, fügés vagy bármilyen egyéb aszalt gyümölcsös ill. ezek tetszőlegesen őrült kombinációi is.

A mi receptünk egy kicsit "kímélőbb", én ugyanis a liszt egy részét zabpehellyel váltottam ki. Az egészet nem mertem még, de lehet, hogy egyszer megpróbálom. Ha valaki megteszi és jól sikerül, legyen olyan jó, hogy a Facebook-oldalunkon erre a receptre mutató posztunknál megírja ezt nekünk és esetleg csatol 1-2 képet... :)

A keksz "trükkje" alapvetően az elkészítésben van és persze mint mindig, a jó minőségű alapanyagokban. Mutatom, hogyan:

Hozzávalók (kb. 1 kg. kekszhez):

• 25 dkg kristálycukor (barna cukorral valószínűleg még jobb és kicsit egészségesebb lesz, igaz, picit drágább is)
• 25 dkg finomliszt
• 25 dkg finomszemű zabpehely
• 20 dkg vaj (szigorúan vaj, a margarint egyik általam ismert recept sem javasolja, így én sem próbáltam)
• 10 dkg egész mandula
• 1 citrom reszelt héja
• 5 gr sütőpor
• 3+1 tojás (3 a tésztába, 1 a tészta sütés előtti kenéséhez)

Elkészítés:

1. A szárazat a szárazzal, a nedveset a nedvessel elven alapulva összekeverjük a hozzávalókat. Egyrészt a cukrot, lisztet, zabpelyhet és a sütőport együtt, de a mandulát MÉG NE! Egy másik, valamivel nagyobb tálban az olvasztott vajat, a 3 tojást és a reszelt citrom héját próbálom elkeverni egy viszonylag homogén masszává. Ha ezzel megvagyunk, fokozatos adagolással a száraz mixet gyógyítsuk bele a nedves összekevert összetevőkhöz. Ha 4-5 adagban dolgozzuk bele a száraz keveréket, az utolsó 1-2 adagnál lehet, hogy nem fog menni fakanállal csak kézzel. Ne legyünk lusták, álljunk neki dagasztani, rendben lesz az. :) Ha készen vagyunk és úgy érezzük, kicsit még ragadós a tészta, egy pici liszttel nyugodtan segíthetünk a tésztán. Ha ezzel megvagyunk, jöhet a mandula, egyben, egészben, a barna, megszáradt héjával együtt.

2. A mandulát dolgozzuk be minél egyenletesebben a tésztába. A mandulák nagyok, így egyre-másra ki akarnak kandinálni a tésztából, de ne hagyjuk magunkat, ügyesen gyúrjuk bele.

3. A tésztát a tepsi méretétől és alakjától függően 4-6 részre osztjuk, majd a részeket egyenként a tepsit kb. keresztül érő kis hurkákká gyúrom, mint amikor a gyerekek gyurmáznak. Ügyeljünk arra, hogy a mandula szemek ne lógjanak ki a tésztából, mert a sütés során túlságosan is megsülhetnek. A hurkákat sütőpapírral bélelt tepsibe sorjázzuk, majd kicsit lapítsuk el a tepsiben.

4. Ezek után a maradék 1 tojást felverjük és jó alaposan bekenjük vele a lelapított tésztahurkákat, majd előmelegített sütőben, nem túl magas hőfokon (kb. 170-180 fok) 15-20 percig sütjük, amíg a telejük egy egész kicsit el nem kezd barnulni. Ha tényleg nem lőttük nagyon felé a hőmérsékletet, ekkorra a tészta is megsül már annyira, hogy nem esik szét, de még nem 100%-osan sült meg, egy egész pici hiányzik még a süléshez.

5. Ekkor a tepsit kivesszük a sütőből, amit a lehető legalacsonyabb hőfokra állítunk. Közben a lapos, hosszúkás lepények egy kicsit kihűlnek. Ekkor egyesével kiemeljük azokat egy vágódeszkára és egy erős, kicsit vastagabb pengéjű, éles késsel határozott mozdulatokkal, a rúdhoz képest 30-40 fokban "átlósan" 8-10 mm-es szeletekre vágom. Itt nagyon fontos a kés és a határozott mozdulatok. Nem szabad fűrészelgetve szeletelni, mert akkor egyrészt szétmorzsálhatjuk a süteményt, másrészt könnyen ki tudjuk piszkálni a tésztából a mandulaszemeket. Ha egy kemény pengéjű kést hegyével a vágódeszkára támasztunk és mint egy "pallossal", határozottan nyisszantjuk le a szeleteket, akkor a kés pengéje a legkevésbé morzsál és a mandulaszemeket is keresztben elvágja, a keksz metszésfelülete nagyon szép lesz, nem ráncigáljuk ki a mandulákat a tésztából. A felszeletelt "hurkák" ekkor visszakerülnek a tepsibe.

6. A felszeletelt tésztacsíkokat úgy tudjuk a legegyszerűbben a tepsibe visszatenni, ha azok alá egyesével a két végétől 1-1 lapos fakanalat csúsztatunk és így egy kis kézügyességgel egyben vissza tudjuk emelni azokat a tepsibe.

7. A felszeletelt süteménnyel teli tepsit ekkor újabb 10-15-20 percre (sütőtől függően), nagyon alacsony hőfokon tovább sütjük. Igazából inkább szárítjuk, ekkor nyeri majd el végleges, ropogós állagát. Olvastam olyan recepteket, ahol a szárításra is 180 fokos sütőt javasoltak. Hááááát, én az első adandó alkalommal azonnal odaégettem egy adagot ebből, így a következőnél már csak nagyon óvatosan bántam a szárítás során alkalmazott hőfok megválasztásával. Ha a sütő tudja a hőlégkeveréses üzemmódot, az valószínűleg sokat segít ebben a fázisban és esélyes, hogy a sütési időt is lerövidíti, de ezt nem volt alkalmam kipróbálni.

A szárítás végére a kekszek ropogósak lesznek, kicsit aranybarnára pirul a tetejük, de az aljuk sem ég meg. A metszésfelületükön nagyon szépen látszanak a bennük lévő, elvágott mandulaszemek.

8. Itt már nincs más hátra, csak annyit várni vele, hogy kihűljön és már ehetjük is. Egy vacsorát követő esti beszélgetés kísérőjeként egy desszertbor mellé ugyanúgy tökéletes, mint reggelihez teába, kakaóba vagy kávéba mártogatva vagy csak mellé majszolva. Én most záróképként mégis a latte macchiato-t választottam, mert egyrészt ezzel kezdtem a posztot, másrészt így meg tudom mutatni Nektek az idei első karácsonyi ajándékomat, egy igazi liszt&morzsa-s, névre szóló lattés kanalat, amivel egy nagyon kedves barátom, Judit lepett meg. Ez is sült, süthető gyurmából készült, de nem mi sütöttük, hanem Judit egy ismerőse. Még egyszer és utólag is nagyon-nagyon szépen köszönöm! :)

Tetszett a recept? Próbáld ki Te is! És hogy minden új posztunkról elsőként értesülj, kattints és kövess minket a Facebook-on is!