A csokis keksz azért jó, mert jó. :) Ehhez képest a narancsos csokis keksz meg azért, mert még jobb... ;)

És tényleg! Ez a narancsos, csokidarabos keksz valahogy karácsony környékére tekeredett be, máskor valahogy nem sütjük, pedig iszonyúan egyszerű és nagyon finom.

Idén az első adagot a lányom osztályának mai karácsonyi bulijára sütöttem, de gyanítom, előkerül még ez a süti az ünnepek körül / alatt. :)

Talán azért lett karácsonyi, mert narancsos. És azt ugye tudjuk, hogy a narancsos étcsoki valami iszonyatosan finom... :) De az is lehet, hogy azért lett karácsonyi, mert pár éve Zsu barátnőmtől karácsony előtt oroztam el a receptet, miután a Facebook-on megláttam a frissen kisült kekszekről készült képet. :) Ő is úgy kapta a receptet, állítólag valamilyen Kamill nevű emberkétől. De nem is lényeges, a fontos, hogy nagyon-nagyon-nagyon egyszerű és minimum ennyire finom! ;)

Karácsonykor se feledkezzünk meg a sós ropogós receptekről. Többen sütünk ilyenkor édest, klasszikust, és kevésbé preferáljuk az inyenc konyhát, pedig érdemes néha a "különlegest" is kipróbálni. Most egy olyan sós finomság következik, ami könnyen elkészíthető, ünnepi formát ölthetünk neki, és inyenc a maga nevében. És, hogy mi teszi azzá? olvass tovább, megtudod ....

Vannak joker kaják az ember életében, amik szinte bármikor bevethetők, ha nincs jobb ötleted. És ha ez a kaja még villámgyors és atom egyszerű is, akkor tényleg hamar be tud költözni a klasszik repertoárba. :)

Ilyen lett ez a tonhalas tortilla lepény is, amit évekkel ezelőtt Bea barátnőmtől lestem el. Ő ugyan capribogyóval csinálja, de én azt nem szeretem, így kipróbálam olivával, ami viszont hibátlan összhangban van a többi hozzávalóval. :)

Általában mindig van itthon egy csomag a szinte minden üzletben kapható tortilla lapokból, tonhal is akad, sajt is, olivabogyó is, hiszen az is jó ideig elvan a hűtőben felbontás után is. Már ha meg nem majszoljuk magában, ami velem olykor előfordul. :)

Szóval ehhez a tegnap esti vacsorához csak póréhagymáért kellett beugrani a boltba. Tudtam, hogy viszonylag későn fogunk hazaérni egy komolyabb főzőcskéhez, a lányom is fáradtnak tűnt, ahogy épp hoztam haza a félnapos barátnőzésből, de biztosra mentem. Tudtam, hogy ha ezt feldobom vacsoraként, azonnal igent mond majd. Így is lett... :D